A másfél éven át, feltehetően a 80-as évek derekán vezetett napi feljegyzésekből Sudár Anna életkörülményei, a háziasszony apró-cseprő dolgai hiteles realizmussal éppúgy megismerhetők, mint azok az érzelmi, indulati folyamatok, amelyek személyiségét meghatározzák. Jókai Anna sejthető célja: az „Árva Bethlen Katá”-nak egy kései leszármazottját, egy formátumos, mai drámai nőalakot megjeleníteni. Ennek feldolgozott, átdolgozott formáját hallhattunk hétfőn este, már-már 56-os hangulatot idézve Scarlat Anna nagyváradi származású, jelenleg Budapesten élő színművésznő, fordító tollából Gazdag Erzsébet által felolvasott Én, szegény Sudár Anna művét. A díszvendég szerint, az eredeti 264 oldalas műből, kevesebb változtatással született meg a közel 10-15 oldalas monodráma. Scarlat Anna monodrámája. A család, a hétköznapi élet nehézségei, az anya fájdalmai mind-mind időszerűek. Reménykednünk kell, bízni gyermekeinkben, a mindig jobb-ban. Már nem kell pult alatt vásárolni az élelmiszert, de hogy jobb legyen, egyre kevesebben hiszik, hogy ezek az idők megtörténtek, az emlékeket pedig generációk hordozzák. „Arról is akartam szólni -mondja Jókai Anna -, hogyan, milyen tartással és milyen erőforrásból táplálkozva lehetünk képesek a sokszor elviselhetetlennek tűnő lelki és testi szenvedéseket mégis elviselni, honnan jön a remény a reményre?”. A regényt 1998-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki.

Köszönjük Annának és Erzsébetnek, hogy elhozták nekünk ezt a művet, barátok közé jöttek, ahová szívesen várjuk vissza őket.

Társszervezőnk a Csíkszeredai Unitárius Egyházközösség, valamint a Hargita Megyei Kulturális Központ volt.