Mikor szokhatna le legegyszerűbben gyermekünk a pelenkáról, ha nem nyáron – gondolnánk egy, kettő, vagy akármennyi gyermekes szülőkként a szobatisztaság fele kacsintgató gyermekeinkről. Thököly Emese hatgyermekes édesanyával beszélgetünk erről a különleges témáról 2019. július 17-én szerdán 18 órától megszokott helyünkön, a Kulturális Központ hűvös alagsori termében.
Emesét kérdezve, az alábbiakat írta magáról:
„Pontosan idén májusban lett 15 éve, hogy Kanadában élek. Csíkszeredában születtem, onnan költöztem el ilyen messzire, de időközben egy pár évig még megfordultam Székelyudvarhelyen és Kolozsváron is. Udvarhelyen ápolónőnek tanultam még középiskolás koromban, később Kolozsváron a Babes-Bolyain végeztem, de végül aztán még ennél is tovább sodort a sors. Montreálban is tanulnom kellett tovább, lévén, hogy az egészségügyben nem akartam, kommunikációban pedig akkor még a nyelvi hátrányok miatt, nem volt lehetőségem dolgozni. Itt közgazdaságtant végeztem és abban is dolgoztam egészen 2011-ig. (Akkor még nem volt olyan sok gyerekünk, csak 3 :). Az első még otthon született, azóta szép kerek lett a család, összesen 6 gyerekünk van (16, 15, 11, 7, 5 és 3 évesek). Azután otthon voltam velük.
A harmadik gyereknél ismertem fel, hogy valójában nem olyan ördöngös, el lehet igazodni a szobatisztasághoz vezető göröngyös út labirintusában. És a negyediknél már kezdtem tudatosan alkalmazni az addig bevált technikákat, és kísérletezni, hogy milyen módszerek a leghatásosabbak, leggyorsabbak, legstresszmentesebbek. Mindezt természetesen csakis a saját magam számára, hiszen mindig volt egy új baba a hasamban (vagy már a kiságyban egy újszülött), és csak rövid ideig szerettem volna kettőt pelenkázni egyszerre.
Végül azon kaptam magam, hogy a barátok, ismerősök, rokonok, szomszédok gyerekeit is tanítom, mert kezdtek jönni és érdeklődni és szerették volna, ha nekik is segítek megszabadulni a pelenkától. Így vitt bele a sors mondhatni véletlenül, a gyerekeimnek köszönhetően „a buliba” és így csináltam meg a vállalkozásomat, a Potty Party-t, vagyis magyarul Bili Buli-t. Mostanra ez lett a hivatásom is, nemcsak a munkám, hiszen nagyon jó látni, hogy milyen ügyesek a gyerekek és milyen zseniálisan meg tudják tanulni ezt is -mint annyi minden mást is – már egészen fiatal korukban.”
Emese 14 éve tanítja magyar nyelvre és kultúrára a gyerekeket a montreáli magyar Iskolában. Amikor odaköltöztek és óvodáskorú lett a legidősebb gyermekük, akkor kérték meg az ottani magyarok, hogy csatlakozzon az oktatói csapathoz és azóta is odajár szombatonként népes családjával.