Kedves Barátaink, szimpatizánsaink!

A szeptember eleji események után pihentünk egy kicsit, de nem tétlenül telt az idő ezalatt sem. Túl vagyunk egy konstruktív vezetőtanácsi megbeszélésen, ahol sok ötlet elhangzott, megvitattuk a hamarosan sorra kerülő közgyűlésünk főbb napirendi pontjait,  a tagságok minőségét, feladatköreit, béke van, az alapozás még tart, események lesznek, és együtt sokra vagyunk képesek.

Például folytatjuk a kórházi látogatásokat is, soron következő alkalomra, szeptember 27-én csütörtökön du. 17 órától kerül sor, és várjuk az érintett, várandósságuk harmadik trimeszterében lévő édesanyák, édesapák részvételét a kórház belső bejáratánál 16,50 órától. Kiss Gyöngyi főnővér bemutatja a szülészeti osztályt, műtőt, szülőszobákat és az újszülött osztályt is, válaszol a kismamák kérdéseire, miközben a jelenlévők megismerkednek az új kórházi környezettel, a szobákkal, a személyzettel is. Fontos dolognak tartjuk fenntartani ezt a jó viszonyt a kórházzal, hisz ez az elsődleges „ismerkedés” mindkét félnek fontos, meghatározó élmény.

Szombaton nagy eseményt tartunk, mert „népmeséinket szeptember végén, Benedek Elek születése napján ünnepeljük. Egyre több mesehallgató tapasztalja, hogy a meséknek kortól függetlenül helye van az életünkben. Aki elfelejtette, hogy felnőttként is szüksége van a mesékre, a gyerekekért újra előveszi, megéli a varázslatot, talán vissza is talál hozzá.
A mesemondó és hallgatósága között szoros, alkotó kapcsolat teremtődik, ebben éled újjá a mesebeszéd. Napjainkban újra vannak közösségek, amelyek a hagyományt életben tartva –vagy épp új hagyományt teremtve – mindennapjaik részének tekintik a meséket. Tanuljunk tőlük, hogy meséink ne maradjanak a tarisznyánkban, vegyük elő őket, tápláljuk velük közös életünket!” Ez áll a Magyar Olvasótársaság honlapján.

A mi programunk a következő, és várunk titeket, hogy megtapasztaljátok együtt a gyermekeitekkel, hogy vannak önfeledt, egyszerűen varázslatos napok a városunkban, és az élményekről lehet beszélni, de az sem baj, ha magunkban dédelgetjük még egy kicsit a mondanivalót. Majd eljön az idő, amikor megérjük, megérünk a tanulságra is.